Székely viccek

Két székely bácsi utazik szekéren a vásárba, és közben a maguk módján beszélgetnek:
- Oszt, kendnek van fia? - kérdi az egyik.
- Van. - jön a válasz később.
- Oszt, mit csinál? - szól ismét a kérdés.
- Katona. - felel a másik.
Megérkeznek a vásárba, majd amikor véget ér, összepakolnak és elindulnak hazafelé a sötétben szekérrel, kivilágítatlanul.
- Oszt, bajusza van? - kérdezi ismét az egyik.
- Van. - feleli a másik.
Ekkor hirtelen beléjük szalad egy kamion, össze-vissza törik a szekér, mindketten kórházba kerülnek. Bekötözve, mozdulatlanul térnek magukhoz:
- Oszt, pödri?...

Két székely támaszkodik a karóján, birkákat legeltetnek. Egyszer megszólal az egyik:
- Mit csinál kend?
- Gondolkodom.
- És hol van a birkanyája?
- Azon gondolkodom...

Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba és a fiára bízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz. Ahogy visszatér, a fia már várja a lovas kocsival a vasútállomáson. Elindulnak haza és beszélgetni kezdenek. Azt mondja az öreg:
- Minden rendben volt, fiam?
- Igen apám.
- Semmi baj nem történt?
- Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik:
- De tényleg semmi baj sem történt?
- Hát... Eltört a villa nyele.
- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?
- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...
- Miért, megdöglött a kutya?
- Igen.
- Hogy történt?
- Letaposták a lovak és a tehenek...
- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?
- Megriadtak amikor kigyulladt az istálló.
- Kigyulladt az istálló!? Mitől gyulladt volna ki az istálló!?
- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...
- Hát az is leégett!?
- Igen, de a macska a hibás.
- Már hogy lenne a macska a hibás?
- Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.
- Meghalt a nagymama??! Dehát...
- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja, amikor édesanyám megszökött a postással...
- Megszökött a postással?! Hát akkor minden rendben van, fiam.
- Hát mondtam én, hogy minden rendben van.

Székely család fát szállít egy szekéren. Felborul a kocsi és maga alá temet mindenkit a fa. Egy kis idő múlva elő mászik az apa és rágyújt. Egy óra múlva előkerül a gyerek is, ő is rágyújt. Két óra múlva megszólal:
- Idösapám! Idösanyámat nem szedjük ki a fa alól?
Mire az öreg:
- Há minek, úgyse dohányzik!

Az öreg székely és a fia fát vág kint az erdőben. Egyszercsak megszólal a
fiú:
-Akkor viszlát Édesapám.
-Miért, mész valahova?
-Nem, csak maga felé dől a fa.

Kiegészítés a 233. sz. biztosítási kérelemhez

Tisztelt Biztosítótársaság!

Ezt a levelet azért írom, mert szeretnék kérésüknek megfelelően bővebb információval szolgálni. A 233. sz. biztosítási kérelem, baleseti űrlap 8. szakaszában a baleset fő okaként azt jelöltem meg, hogy "megpróbáltam egyedül elvégezni a munkát." Levelükben arra mutattak rá, hogy részletesebbjelentésre van szükségük és én úgy hiszem, a következő beszámoló kielégíti kíváncsiságukat.

Szakmámat tekintve légkondicionáló- és fűtésszerelő vagyok. A baleset napján éppen egy hatemeletes ház tetején dolgoztam egyedül. Amikor befejeztem a munkát, megállapítottam, hogy maradt még vagy 220 kilogrammnyi szerszámom a tetőn. Ahelyett, hogy ezeket a szerszámokat tizenkét lépcsőfordulón keresztül kézben cipeltem volna le, úgy döntöttem, hogy egy hordóban fogom őket leereszteni a tetőről, kötél és csiga segítségével. Miután a földszinten rögzítettem a kötelet, felmentem a tetőre. Kilendítettem a hordót és bepakoltam a szerszámokat. Azután lementem a fölszintre, kioldottam a kötelet, és jó erősen tartottam, hogy a 220 kilónyi szerszám lassú leereszkedését biztosítsam.

A baleseti jelentés 11. szakaszában láthatják, hogy testsúlyom 60 kg. Elképzelhetik a meglepetésemet, amikor hirtelen felröppentem a levegőbe és lélekjelenlétemet elvesztve elfelejtettem elengedni a kötelet. Szükségtelen említenem, hogy meglehetősen ijesztő ütemben repültem felfelé az épület fala mentén, neki-neki ütődve annak oldalához. A harmadik emelet magasságában találkoztam össze a lefelé zuhanó hordóval. Az a magyarázata a repedt koponyámnak és a törött kulcscsontomnak. Csak kevéssé lassultam le, és így folytattam az egyre gyorsuló emelkedésemet, és meg sem álltam addig, míg a jobb kezem ujjpercei öt centi mélyen bele nem fúródtak a csigába. Ez alkalommal szerencsére visszanyertem a lélekjelenlétemet és megtudtam markolni a kötelet a fájdalom ellenére. Ezzel egyidőben a hordó nekicsapódott a földnek, aminek következtében kiesett az alja és a benne lévő szerszámok mind kiszóródtak. Így most már üres volt a hordó - és had emlékeztessem Önöket a 11. szakaszban megemlített testsúlyomra - elkezdtem nagy sebességgel lefelé zuhanni az épület fala mentén. A harmadik emelet közelében ismételten összetalálkoztam a hordóval, ami éppen felfelé tartott. Ez a magyarázata mindkét törött bokámnak és a hasadásoknak a lábszáraimon. Amikor nekicsapódtam a hordónak, eléggé lelassultam ahhoz, hogy csak három hátcsigolyám, két bordám törjön el, amikor a fölre érkezvén a szerszámokra estem. Sajnálattal jelentem, hogy amint ottfeküdtem a földön nagy fájdalmak közepette, ismét elvesztettem a lélekjelenlétemet és elengedtem a kötelet. Ekkor a hordó hirtelen megindul tegyenesen felém, egyre gyorsuló, szédítő sebességggel. A hordó leérkezvén, eltörte a medencecsontomat. Sajnálattal kell közölnöm itt elvesztettem az eszméletemet, és többre nem emlékszem...

Remélem, ez elegendő információ a biztosítótársaságnak.

Kérem, fogadják el a fájdalmasan kimerítő magyarázatomat és küldjék a csekket.

Tisztelettel
Mire Lite